Kertünk vidám lakói: a széncinegék
Tavasz közeledtével az egyik legmegnyugtatóbb élmény, mikor kitárjuk az ablakokat és csendben hallgatjuk kertünk madarainak színpompás énekét. Mindig próbáljuk felismerni egy-egy fajta sajátos hang-játékát, majd megkeresni gyümölcsfáink ébredező lombjai között ezeket az apró kis lényeket. Mostani írásunkban a széncinegéket ismerhetitek meg közelebbről!
Télen is hűséges lakói kertünknek
Boldogan tapasztaljuk, hogy évről-évre egyre több család kertjében, utcákon, balkonokon láthatunk szebbnél-szebb kézzel készített madáretetőket. Bennük minden finomsággal, melyet a széncinegék (Parus Mayor) nagy örömmel fogadnak tőlünk: napraforgót, tökmagot, diót vagy akár főtt szalonnát (vigyázzunk, hogy ne legyen sós!) és persze tiszta, nem fagyos vizet.
Az egyik legbarátságosabb fajta
A széncinegék az egyik legbarátságosabbak kertünk lakói közül. Ahol nem éreznek veszélyt, ott könnyen alakítanak ki bizalmas viszonyt, így ők látogatják az egyik leggyakrabban madáretetőinket is.
Hogyan ismered fel őket?
Sajátos tollazatukról könnyen felismerhetőek: fejük és nyakuk fényes kékesfekete, amiből vidáman látszik ki fehér arcfoltjuk. Testük nagy része citromsárga, amit mellükön és hasukon egy hosszanti fekete sáv övez. Farktolluk fejükhöz hasonlóan szürkéskék, feketés.
Nagyon aktív, vidám kis madarak! Hajnaltól alkonyig szinte folyamatos mozgásban vannak: néha a legvékonyabb ágakon egyensúlyoznak, máskor a fák törzsein tornáznak – akár fejjel lefelé is! Minden mozdulatuk ügyes, gyakorlott, figyelmüket semmi sem kerüli el. Sokáig lehet vidám lavírozásukban gyönyörködni.
A hangjuk is rendkívül változatos, attól függően, hogy mit szeretnének üzenni. Csengő kora tavaszi énekük leginkább a jól ismert „nyitni-kék” „nyitni-kék” hangutánzókkal írható le. Hívószavuk és veszély esetén figyelmeztető szavuk hasonlít a többi cinege fajtához és az erdei pinythez is: „pink-pink” „pink-pink”.
A család a legfontosabb
A KÓRÓDI-GÁL (1960) megfigyelései szerint a széncinege szülők egymást felváltva fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy éhes fiókák étvágyát kielégítsék. Naponta átlagosan 360 alkalommal visznek kb. 2-3 finom falatot a fészekben várakozó apróságoknak. Így a nagyjából 20-22 napig tartó fészkes fiókaetetés során több tízezer (!!!) rovart, hernyót és pókot gyűjt össze a széncinege házaspár.
Gyümölcsösünk őrei
Fiókáik etetéséhez és saját maguk részére rendíthetetlenül vadásszák gyümölcsöseinkben a lombfogyasztó hernyókat. Kutatók szerint a természetes élőhelyükön (erdőkben) élő széncinegéknél kertünk lakói jóval nagyobb arányban fogyasztanak hernyókat. Köszönjük nekik!
Széncinege, kékcinege vagy barátcinege
Széncinege, kékcinege és barátcinege. Hasonlítanak, és mégis különböznek. Te felismered, éppen melyiket látod (és hallod) kertedben? Segítünk!
A legszembetűnőbb különbség a tollazatukban van: a széncinege inkább feketés-sárgás, a kékcinege kékes-zöldes-sárgás, míg a barátcinege inkább barnás színvilágú.
Ha ugyan nem látjuk, de jól halljuk őket, akkor az alábbiak segíthetnek az azonosításban: a széncinege „nyitni-kék”, a kékcinege „trüi-titi-trüi-tit” „csi-csi-csit”, míg a barátcinege inkább „pitcsú” és „hars-cséé” hangokkal hívja fel magára a figyelmet.